Néha úgy érzem mintha egy vasnehezék lenne a mellkasomon és sehogy se tudok tőle szabadulni. Máskor meg akár madarat tudnék fogni a boldogságtól. de mostanában az utóbbi igaz rám. Úgy érzem hogy minden reménytelen. Gondolok például az iskolára a szerelemre a baráti kapcsolatokra és úgy önmagában az életre. Ilyenkor olyan jó lenne összecsomagolni egy nagy bőröndbe és faképnél hagyni a világot egy teljes hónapra, de sajnos ez nem ...